Elég volt az unalmas irodákból, ideje csatlakozni a nagy álmodókhoz! Hogyan képzelik a jelenben és a jövőben a legklasszabb munkahelyeket az amerikai filmesek, és hogyan ábrázolják őket?
Illene a The Office című sorozattal nyitnunk a sort, ám aki végignézte Steve Carell tündöklését, az tudja, hogy az Office által lefestett irodában nem sok szórakoztató dolog van.
Az alapvetően ingerszegény környezettel a szereplők főleg úgy birkóznak meg, hogy különböző szociális interakciókba keverednek, amikből vicces (vagy annak szánt) szituációk alakulnak ki. Várjunk csak… Lehet, hogy innen származik a sitcom (szituációs komédia) műfaj elnevezése?
Sajnos sokunknak kell, de csak kevesen akarunk az Office irodájához (vagy a hasonlóan kultikus Hivatali patkányok című film jeleneteihez) hasonló térben dolgozni. Ez nem meglepő: az unalmas környezet már rövid távon is csökkenti a munkakedvet és a teljesítményünket is.
Viszont messze túl az ezredfordulón nem is feltételezzük róla, hogy unalmas irodát teremtenél a dolgozóidnak.
Evezzünk kicsit izgalmasabb vizekre!
Munka közben a stressz és a zavaró faktorok rontják legjobban a munkakedvet és a teljesítményt. Nincs ez másképpen a tőzsdék világában sem, ahol talán még nagyobb a feszültség, hiszen másodpercről másodpercre változik a szerencse, és óriási összegeket lehet nyerni és bukni.
A pár éve nagy port felkavaró A Wall Street farkasa a vásznon is operált némi porral, és minden más eszközzel is, amivel a munkahelyi feszültséget csökkenteni lehetett: nőkkel, alkohollal és prémiumokkal.
A jó vezető természetesen tudja, hogy ezek csupán tüneti kezelések, és súlyosbítják a problémákat. A főszereplő, a valóságban is létező Jordan Belfort valószínűleg nem gondolt arra, hogy a rövid távú profit rovására esetleg érdemes lenne csökkenteni a munkavállalók mentális terhelését. A hosszú távú profit és a fenntarthatóság az előző évezred utolsó évtizedeiben még közel sem volt annyira fontos, mint manapság.
Maradva a pénzügyek világánál természetesen nem hagyhatjuk ki az Amerikai pszichó klasszikusát.
A 2000-ben Christian Bale főszereplésével bemutatott, durva, erőszakos elemektől sem mentes film betekintést enged a pénzügyi szektor öltönyös felsővezetőinek látszólag gondtalan világába.
Ha azt hittük, hogy a főnök sosem stresszel, nézzük meg ezt a filmet! Mindenki talál magának stresszfaktorokat az életében. A főszereplő például rengeteget aggódik azon, hogy elég stílusos és az aktuális divat szerint való-e a névjegykártyája. Teljesen kikészül tőle, amikor valaki egy új betűtípust mutat be a sajátján, és a többiek odavannak érte.
Az amerikai álomélet értelmetlensége végül véres jelenetekbe és a tudatalatti erőszakos oldalának tombolásába fullad. A tanulság azonban ott van: a nyugodt, sőt túlságosan nyugodt, szabályozott, unalmas irodai légkör sokszor olyan erőket rejt a csendes felszín alatt, amik egyik pillanatról a másikra komoly konfliktusok kirobbanásához vezethetnek.
Bár alapötletét tekintve más, mégis hasonlóan támadja az amerikai fogyasztói kultúrát (és ezen át egyébként az unalmas irodai munkahelyeket is) a Harcosok klubja is. Az 1999-es alkotásban Edward Norton és Brad Pitt szemléltetik parádésan, hová vezet a kényelmes, minden küzdelemtől mentesített átlag irodai dolgozó élete, ha nem tud már létezni a számára létrehozott rendszerben.
Azt hitted, hogy egy tőzsdeügynökökkel telezsúfolt irodánál nincsen stresszesebb munkahely? Akkor nem jártál még a világűrben!
Számtalan űrutazással kapcsolatos sci-fit hozhatnánk példának, de talán az egyik legérdekesebb a 2007-ben bemutatott Napfény című alkotás. Ebben a filmben nem csak a mentális terhelés hatalmas (az űrhajósokon múlik az emberiség sorsa), de az összezártságból fakadó emberi konfliktusokat, belső feszültségeket, az egyéni- és csoportédekek ütközését, a döntések felelősségét és a jó vezetés fontosságát is kiválóan szemlélteti.
Ha hiszed, ha nem, egy iroda éppen annyira ellenséges környezet lehet, mint egy vákuumban, a semmi közepén lebegő fémdoboz. Könnyen lehet ugyanis, hogy mindkettőből ugyanannyira nehéz kiszabadulni. Az, hogy munka közben nehezen elérhető a szabad ég (egy terasz, egy belső udvar, kert vagy park) hatalmas mentális terhelést jelent, mert akarva-akaratlanul a bezártság érzését kelti bennünk. Azt pedig nem volt nehéz kutatásokkal igazolni, hogy azok a terek, amiknek nem ismerjük jól a kijáratait, vagy nehezen elhagyhatóak, óriási pszichikai terhelést rónak ránk.
Az irodai tered tervezésekor ezért kell hatalmas hangsúlyt fektetni a könnyek átjárható, lehetőleg tágas és változatos belső terekre. Ez hagyja szárnyalni a szellemet, ami bizonyíthatóan növeli a produktivitást.
A Napfény című filmben az űrhajósok természetesen nem ugorhattak le kocogni egyet a parkba, ezért egyrészt saját biokertjük volt, másrészt olyan szobájuk, melynek falaira tetszőleges, nyugtató földi jeleneteket vetíthettek (erdőt, hullámverést vagy bármi mást). Ezzel a térrel becsaphatták az érzékeiket és agyuk is sokkal nyugodtabb állapotba került.
Ha külső szabad térrel nem is rendelkezel, egy korábbi cikkünkben hasznos tippeket kaphatsz a belső munkaterek élő zölddel való megtöltéséről.
Az űrnél maradva még egy témára érdemes kitérnünk, ez pedig a fény.
Gyakran tudomást sem veszünk róla, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű fény mennyire fontos a jó munkahelyekhez.
A StarWars saga sith nagyura igencsak mutatós, teljes panorámás “irodával” rendelkezik, azonban egy dolog szembeötlő: alig van benne fény. Nem is csoda, hogy világítós kardokkal kellett küzdenie Dart Vadernek és fiának, Luke Skywalkernek, különben alig látták volna egymást.
A szakértők szerint ideális esetben egy jó munkahelyen a természetes fény és a mesterséges megvilágítás aránya 75-25%. Amikor Bogi vagy Andi irodát tervez neked, a lehetőségekhez képest igyekeznek úgy kialakítani az asztalok elrendezését, hogy azok - más szempontokat is figyelembe véve - a lehető legtöbb természetes fényt kapják.
Nem csak a növények igénylik a napfényt.
George Orwell nyomasztó disztópiájában, az 1948-ban íródott 1984 című regényben igencsak sötét jövőképet fest le, ahol megfoghatatlan, totalitárius, az élet minden területére rálátó (és azt ellenőrző) szuperállamok konstruálják napról napra a valóságot.
A kikapcsolhatatlan tévékészülékekből folyamatosan ömlik a propaganda, a regény főhőse pedig egy olyan (egyébként igen nyomasztó, fénytelen, boxos) irodában dolgozik, ahol a híreket szerkesztik - visszamenőleg is. Ha változik a politika széljárása, utólag kell megváltoztatni a történelmet, így át kell írni mindent.
A regényből készült film érzékletesen szemlélteti a folyamatot, ahogy a néző is elveszíti a kapcsolatot a valósággal, és a végén már nem is biztos benne, hogy van bárminek bármi értelme. A rendszer ellen lázadni nem lehet, hiszen a rendszer maga a valóság, a valóság pedig igazából nem is létezik.
A mű a mély filozófiai mondanivalón kívül rávilágít két számunkra is fontos tényre: egyrészt az irodai munka során nagyon lényeges, hogy a dolgozókat motiválni tudjuk arra, amit csinálnak. Tudjuk, hogy nem lehet minden munkakör izgalmas és kreatív, de mindennel kapcsolatban el lehet mondani, mi értelme van és miért fontos. Ha a feladatot végző személy tisztában van a feladat fontosságával, akkor sokkal nagyobb lelkesedéssel csinálja majd meg - legyen szó bármiről is.
A másik fontos dolog az irodai munka és az irodai terek szervezésénél a következetesség. Egy következetesen kialakított irodai tér is lehet változatos, mindez pedig azt jelzi a tudatalattinak, hogy a cég tart valahová, határozott képe van magáról és teljesíti az általa meghatározott jövőképet.
Nem is hinnéd, hogy ezek a dolgok hosszú távon milyen nagy mértékben képesek csökkenteni a munkaerő fluktuációját és növelni az általános munkahelyi elégedettséget.
A víz nagyon fontos!
Persze azért túlzásokba ne essünk, és ne vigyük az irodánkat a James Bond - Moonraker film főgonoszához hasonlóan a tenger fenekére.
Az viszont tény, sőt előírás, hogy minden dolgozónak bizonyos távolságon belül hozzá kell férnie az irodában ivóvízhez (legyen az csapvíz vagy ballonos víz). Erre nem azért van szükség, mert az emberek nem tudnak 100 métert gyalogolni egy pohár vízért. Azért szükséges, mert ha a víz nincsen könnyen elérhető (látó)távolságon belül, az emberek hajlamosak teljesen megfelejtkezni arról, hogy inniuk kell. Ez pedig fejfájáshoz, koncentrációs zavarokhoz és idegességhez vezet.
Vajon a legjobb egy jól bejáratott, alaposan megtervezett iroda, ahol minden kézre esik?
Az idő nagyobb részében igen. Azonban ne feledkezzünk meg a kreativitás természetéről sem!
A kreativitás alapesetben egy igen megfoghatatlan dolog, amire manapság minden cégnek egyre nagyobb szüksége van, hogy lépést tudjon tartani a gyorsan változó és innovatív környezettel. De vajon elég az előcsalogatásához az inspiráló falmatrica és a szellem szabad szárnyalásának biztosítása? Dan Ariely Motiváció című könyve elárulja, hogy nem.
Tim Harford Alkotó rendetlenség című munkája azonban sokkal többet segíthet: ebben a teremtett káosz, a munkahelyeken a kialakított folyamatok és rend szándékos megbontásának, átrendezésének jótékony hatásairól ír. Sokat tanulhatunk belőle és gyakorlati módszereket is biztosít.
Irodatervezés szempontjából nagyon fontos, hogy lehetőség legyen a belső terek, a munkavállalók elrendezésének átcsoportosítására, ha az szükséges. Sokszor kell olyan cégeknek irodát terveznünk, akik hely szűkében vannak. Nekik előszeretettel álmodunk meg olyan berendezéseket, amiket egyetlen perc alatt el tudnak tolni, és az irodájuk közepén kialakíthatnak egyfajta meeting teret, ahol rögtönzött értekezleteket tarthatnak.
De nem kell feltétlenül csak a bútorozásra gondolni. Hatalmas segítség lehet például, ha az egyik falat kijelölitek afféle whiteboardnak. A falra ragasztható, írható burkolataink segítségével nem csak jegyzetelésre, az aktuális feladatok vezetésére alkalmas felület jön létre, de ezt folyamatosan át is tudják alakítani a dolgozók rajzokkal, új elemek felvitelével. Egy haszontalan céges logó vagy semmitmondó poszter helyett ez sokkal többet ér és használható kereteket biztosít a kreativitásnak. (Ennek a cikknek a befejezése után például én ki fogom húzni a saját falunkról ezt a feladatot, és minden kollégám látni fogja, hogy ezzel a projekttel sikeresen végeztünk, tehát rajzolhatnak köré szívecskéket.)
Egy dolgot viszont biztosan nem javasolunk, a káosz teremtő ereje ide vagy oda: soha ne kövesd el azt a hibát, hogy egy-egy kollégának nincsen saját asztala.
Éveken át próbálkoztak amerikai cégek a fejlődés jegyében azzal, hogy az irodai tereikben nem voltak fix helyek vagy asztalok: bárki bárhova leülhetett és serkentették is a napról napra való, vagy éppen a nap közbeni helyváltoztatást. Ez pedig végül egyáltalán nem vált be.
Az emberek szeretik a saját privát zónájukat, a saját személyes terüket. Ez a munkahelyükön többnyire az asztalukra korlátozódik, éppen ezért hagyjuk ezt meg nekik és kezeljük szent és sérthetetlen területként.
Sok cég elköveti azt a hibát, hogy beleszólnak még az asztalokon elhelyezhető tárgyakba is. Rengeteg kutatás kimutatta, hogy ez is hatalmas hiba, hiszen ahány ember, annyi szokás és annyi féle munkamódszer. A kicsit kupisabbnak tűnő asztalon az ott dolgozó éppen olyan hamar megtalálja, amit keres, mint a szinte üres, rendezett asztalon dolgozó társa. Mindkettejük módszerében van rendszer és jól ismerik a sajátjukat.
Végül pedig mutatunk egy olyan “munkahelyet”, ami jelenleg minden képzeletünket meghaladja, mégsem lehetetlen.
A Mátrix jövőbeli világában a gépek megnyerték az emberiség elleni háborút, ám a harcnak ára volt: nem jutnak hozzá többé a Nap éltető energiájához, így az embereket, mint “biológiai elemeket” használják, hogy saját létformájukat fenntarthassák.
Az emberi testeket hatalmas mezőkön kapszulákban tartják, ahol látszólag öntudatlanul feküdnek. A gépek azonban hamar rájöttek arra, hogy a test működéséhez az elmét is frissen kell tartaniuk, így az energiaforrásként használt emberek agyát csatlakoztatták egy generált valósághoz (ez maga a Mátrix).
A dolog furcsa csavarja az, hogy bár egy édeni valóságot is létrehozhattak volna a gépek az emberek tudatai számára (sőt, meg is próbálták ezt), ez sosem működött, mert az elmék visszautasították. Az embernek szükséges a szenvedés megtapasztalása az örömhöz, így végső soron a generált valóságban is ugyanolyan munkával, rohanással, nélkülözéssel és stresszel teli mindennapokat élnek a csatlakoztatott emberek, mint ahogy mi is tesszük azt. De várjunk csak…
Ha szeretnéd, hogy boldog és produktív irodai tereket álmodjunk meg neked, keress minket bátran! Lakberendezőink évtizedes tervezési és kivitelezési tapasztalatokkal állnak rendelkezésedre.